Avagy "volt egy kis fennakadás".
| Igen | Nem | Talán | |
| Dugnak benne: | |||
| Ölnek benne: | |||
| Van a domb oldalán 90 négyzetméter száraz terület és egy négyzetméter sár. A sárba fekszik: | |||
| Jó film: |
Na ezért írok én blogot! Ha nem tenném, asszem meg se néztem volna ma John Rambo esőerdős kalandjait, pedig úgy tűnik 1985-re dzsungel Jack is gyűjtött némi humorérzéket. A film mellesleg Mexikóban készült, ahol viszonylag kevés az egy négyzetméterre eső amerikai hadifoglyok száma. Persze az ilyesmi sosem zavarta sem a nézőket, sem az alkotói gárdát.
A második rész szemmel láthatóan nagyobb költségvetéssel készült mint elődje, persze várhatóan nagyobb volt a bevétel. Nem is bízták a véletlenre, a biztonság kedvéért berakták Sly mellé Sophie Marceau szingapúri megfelelőjét.
A történetről sok mesélni való nincs, már úgyis látta mindenki angol, német, magyar szinkronnal, és persze hangalámondással is. Tehát ahogy a félig indián, félig német háborús hős már minden létező testépítő és kibaszott-csendben-a-sarokban-gubbasztó kupát megnyert a sitten, felajánlották számára hogy hazamehet. Mint azt megtudtuk, ami másnak a pokol, neki az otthona. Nem más, mint kedves tízezredese hozza a hírt, miszerint egy különlegesen nehéz küldetést kap. Amikor Vietnámban megkapja a konkrét eligazítást, egy kicsit csalódottan konstatálja, hogy csak néhány tájfotó elkészítése van kiosztva számára. Ennél a résznél már neheztel amnéziás főnökére, de még nem sejti hogy később az ellensége is lesz. De ne szaladjunk rögtön a végére. Már a kivonulása se volt egyszerű, mivel a repülőgépből kiugrást is elbassza (volt egy kis fennakadás ugye...), csak hogy használhassa már végre nevével fémjelzett kését, ami egyben iránytű és varrókészlet is egyben!. Amellett, hogy kilóméterekre landol a számára kijelölt helytől, még a hátizsákját is elhaggya valahol félúton Laosz és a tuk-tuk között. Persze ez nálla inkább áldás, merthogy fotózni úgysem szeret, a témát élesbe lövi. Hamar meg is találja helyi összekötőjét, akiről a nézők nagy örömére (perszehogy pasik! mér? nézik ezt lányok is?) kiderül, hogy néni. Nem is tudtam, hogy ennyi érzelem van egy Rambófilmben. Komoly rajongók között nyilván mai napig könnyek csordulnak a meghatottságtól, mikor John-t megkérdezi a csaj, hogy: "És neked mi a kabalád?" válasz persze: "A késem.". De most komolyan. Értem én hogy nyolcvanas évek bazmeg, de... Na mindegy. Vietnámban ezzel a szöveggel is fel lehet szedni valakit.
A java viszont csak most jön. Ahogy elérték a "nyugodt falu"-t, valahogy eszembe jutott hogy
"Near the village, the peaceful village,
The lion sleeps tonight...".
Azt is vágom, hogy ez nem volt vicces, dehát ez az igazság. Hipp-hopp összeszed egy hadifoglyot, akivel le is tudná ezt az egész cserkésztúrás baromságot, csakhogy ez nem olyan egyszerű, mivel jólöltözött felettese nem örül, ha idegeneket visz haza. Ebből lesz is égreszóló lövöldözés meg ilyesmi, de erről azér se fogok írni. Mer mit? Hogy Rambó lelőtt mindenkit és bár meg is sebesült, de puszta kézzel leszerelt egy helikoptert és hazavitt néhány bajtársat? Na. Mondjuk kábé ennyi is. Ja és a plusszdráma: a csajt lelövik így ugrott a kufirc a rekettyésben (nem: pipa).
Rövidre akartam fogni, de arra azért kíváncsi lennék, hogy aki kisgyerekként látta a filmet, annak mi tetszett legjobban benne? Robbanófejes nyílvessző rulez. Ez olyan mint a turbó rágó; mindenki gyerek megveszik érte, de senki se tudja miért (az hogy kocsi fotója van benne nem ér).
"Rambó ritka szerencsétlen disznó. Képes tízezer kilómétert utazni, hogy pocsolyában fetrenghessen, de mindig tisztán mászik ki belőle."
- Avatatlan Sam
