Engedve a népakaratnak, vihartempóban készítem el ezt a posztot, így nem is vagyok benne biztos, hogy olyan lesz, amilyet szerettem volna. Mielőtt még bárki azthinné, hogy mentegetném magam, előre leszögezem, hogy ha szarlett, akkor szarlett. De legalább a miénk. Elkerülhetetlen volt, hogy ááááááááááááááá BASSZAMEG!!!!!!!! EZ NEMIGAZ! MÉG NEMLÁTTAM A GYŰRŰKURA 3-AT. ITT MEGY A HÁTAM MÖGÖTT A TÉVÉBEN EGY VETÉLKEDŐ, ÉS NEMLELŐTTE BENNE A KOCSOG GUNDELTAKÁCS, HOGY GOLLAM ESIK BE AZZAL AZ OSTOBA GYŰRŰVEL A CUCCBA:'( Ezt megérdemeltem már... előbb vagy utóbb írjak valamit a világ leghíresebb bolondjáról is. Csakhogy ennek a filmnek sokkal hosszabb sztorija van annál, hogy legyen türelmem leírni, és igazából nem is a sztori, nem az egyes jelenetek jelentik számomra a filmet. Sokkal inkább az az érzés, amit a legtöbben éreztek akkor, amikor már eljutottak legalább a feléig (nemaz, hogy rá kéne már gyújtani. a másik). Nagyonrég hallottam egy híres író gondolatát az egyik magyartanáromtól. Állítólag nem az a jó író, aki terjedelmesen tud írni, hanem az aki nagyon röviden képes átadni gondolatait. Éppenezért megpróbálom a film lényegét lehetőleg egy mondtaban összefoglalni. Hajrá:) Tom Hanks megmutatja, hogy Amerikában még egy sárgalapos öngyilkosjelölt is nemhogy képes életben maradni, de a csúcsra is felküzdheti magát, amennyiben helyén a szíve, tiszteli az elnökét, és agyalás helyett sokat iszik és focizik.
És hogy mi a film tanulsága?
"Ha már hülye vagy, legalább kerüld az egyéjszakás kalandokat, ha nemakarsz egyedül gyereket nevelni!"
- Avatatlan Sam
